SZEMELVÉNYEK

Az Új Ember 1999. június 27-i számából


A lap hivatalos Internet-változata még nem jelent meg, ezért itt most csak két cikk olvasható. Úgy tűnik, nem várható, hogy a többi cikk hamarosan hozzáférhető lesz, a hivatalos lapot u.i. már tizenegyedik hete nem frissítik. Kérem, elégedjen meg a jelenlegi választékkal és - ha megtetszett - vásárolja a nyomtatott lapot.


Tartalom:

Kinga is összeköt lengyel testvéreinkkel - a pápa befejezte látogatását szülőhazájában; június 16-án szentté avatta Árpád-házi Boldog Kingát

Megrendítő látogatás - Rosdy Pál gondolatai a pápa lengyelországi látogatásáról

Paskai bíboros nyilatkozata a Varikáni Rádiónak - Mindszenty József és Salkaházi Sára boldoggáavatási ügyéről

"Földanyánk, ki hordoz minket, fönntart, s enni ad...." - Dudich Endre geológus címzetes docens a környezet védelmének keresztény felfogásáról

Katolikus ifjúság országos fórumokon - Gábor Miklós elnök a tízéves KIM-ről (Katolikus Ifjúsági Mozgalom)

Aki pap, annak vállalnia kell a nemzeti ügyet - beszélgetés Székely Dénessel, a gyulafehérvári hittudományi főiskola rektorával

Újbezdán - háború után

Nagy árat fizettünk a fordulatért... - Pozsgay Imre egyetemi tanár, a Szent László Akadémia rektora, az elmúlt időszak egyik jelentős politikusa a rendszerváltozásról

Nemcsak a szemével lát... - Törley Mária kiállítása Esztergomban a Keresztény Múzeumban


Kinga is összeköt lengyel testvéreinkkel

A pápa befejezte látogatását szülőhazájában

A látogatás június 13-án a Varsótól húsz kilométernyire fekvő Radzyminben folytatódott; a Szentatya a temetőben imádkozott az 1920-ban a bolsevik támadás során Varsóban elesett hősök sírjánál. (...) Ezután a varsói székesegyház előtti homíliájában arra buzdította a híveket a pápa, hogy gyakran járuljanak szentáldozáshoz. A vasárnapi szentmise és szentáldozás a harmadik évezredben se maradjon el.

Június 14-én Lowiczban mutatott be szentmisét. Ez a város is egy nagy II. világháborús ütközet színhelye volt, lakóinak jelentős részét megölték a megszállók. Beszédében a pápa azzal a felhívással fordult a szülőkhöz: fogadják el az életet, mint Isten legnagyobb ajándékát. Senki sem követelheti magának azt a jogot, hogy elpusztítson egy ártatlan emberi lényt. Szólt a család nevelő szerepéről és a szépen gyarapodó katolikus iskolák küldetéséről.

Bár június 15-én a Szentatyát az infuenzás láz ágynak döntötte, 16-án reggel folytatta eredeti programját. Ószandecben a klarissza kolostor előtti hatalmas téren, egymillió hívő jelenlétében szentté avatta Árpád-házi Boldog Kingát. A Magyarok Világszövetsége erdélyi tagozata faragott székelykaput ajándékozott az alkalomra. Mintegy tízezer magyar zarándok élén ott volt Paskai László bíboros prímás, Seregély István érsek, a püspöki kar több tagja, valamint Tempfli József és Majnek Antal is, Göncz Árpád köztársasági elnök és Dávid Ibolya igazságügyi miniszter. Magyar lobogók is feltűntek a zarándokseregben "Hungaria semper fidelis" (Magyarország mindig hűséges) felirattal.

A Szentatya homíliájában kiemelte, hogy a két évvel ezelőtt szentté avatott Hedvig és Kinga is Magyarországról jött, beléptek a lengyel történelembe, és tovább élnek a nemzet emlékezetében. Nem felejtették el a magyar király lányát, az ószandeci klarissza kolostor alapítónőjét és szerzetesnőjét. (...) Beszéde végén a Szentatya megköszönte Szent Kingának, hogy ezen a napon közös imára gyűjtötte össze Magyarország, Csehország, Szlovákia és Ukrajna híveit, felélesztve a lelki egység hagyományait. A székely kapu, melyen át bevonult a pápa a térre, a Székelyföld monumentális ajándéka, hat méter magas, tizenegy méter széles. Összeszerelésén székely ácsok három napig dolgoztak. Neves mesterek faragták rá Szent Kinga és Hedvig domborművét, a magyar, a lengyel és a pápai címert és a feliratot: "Szent Kinga, népünk oltalmazója."

II. János Pál pápa június 16-án délután szülővárosába, Wadowicébe utazott, ahol egy órán át idézte fel élete itt töltött első 18 esztendejét. Amikor a tömeg az "Élj száz esztendőt" énekelte, a pápa megjegyezte: Könnyebb ezt énekelni, mint megvalósítani. "Fiúi szeretettel csókolom meg szülőházam küszöbét. Mély tisztelettel csókolom meg Isten házának küszöbét is."

A látogatás utolsó napján pappá szentelésének színhelyén, a krakkói Wawel-székesegyház Szent László-kápolnájában misézett a pápa, majd felkereste szülei sírját Krakkó Rakowice temetőjében. Végül a czestochowai szentélyben a kegykép előtt így imádkozott: "Minden lengyel szívet, otthont és családot az ő oltalmára bízom, mert mindannyian gyermekei vagyunk. Kérlek tégedet, jasna gorai Szűz, hogy növeld nemzetünk bátorságát és lelki erejét, hogy szembe tudjon nézni az előtte álló kihívásokkal; hittel reménnyel és szeretettel lépje át a harmadik évezred küszöbét és még erősebben ragaszkodjék Fiadhoz, Jézus Krisztushoz és egyházához.

Ezzel véget ért a Szentatya 87. külföldi apostoli útja, a hetedik lengyelországi zarándoklat, amely megkoronázott minden eddigit - mint maga a pápa mondta.

rp


Megrendítő látogatás

Ez más volt, mint az előző nyolcvanhat. Pedig mindegyik fontos volt, mindegyik lelkipásztori, apostoli látogatás volt. Mindegyikből sokat tanulhatott nemcsak az érintett helyi egyház, de mindenki más is, aki odafigyelt.

Tele van ugyan tervekkel, készül a 2000. jubileumi szentévre, a harmadik keresztény évezredet szeretné jó irányba indulva látni, tehát egyáltalán nem adta föl, egészségi állapota nem ad okot aggodalomra. De egy lelkipásztor, különösen a Legfőbb Pásztor, tetteivel is tanít. A 79 éves, nehezen járó, hajlott tartású pápa töretlen szellemű, és nyilván tudatosan akart tanítani most példájával. Nem lehetett nem észrevenni, hogy a Szentatya szülőhazájában tett hetedik apostoli látogatásánk egyik célja éppen az ifjú- és férfikor összegzése, az emlékezés volt. Közel 5500 kilométert tett meg a nagy és sokat szenvedett ország szinte minden részében június 5-17 között. Pihenőnapjára is a Mazuri-tavak környékén lévő természetvédelmi területen került sor, ahol annyit kirándult fiatalokkal, barátaival, és ahol krakkói segédpüspöki kinevezéséről is értesült 41 évvel ezelőtt. (...) Felkereste szülővárosát, Wadowicét is, és meglátogatta szülei és fiatalon elhúnyt testvére sírját. Megrendítő volt látni az elgondolkodó, emlékező Karol Wojtylát, aki Szent Péter utóda, és elesve, lázas betegen is tanít, példát ad az állandó készenlétre.

Másik megrendítő vonása volt ennek a látogatásnak a pápa közismert és most az emlékezésben és a jövő felvázolásában kifejeződő hazaszeretete. Mennyire ránk fér, hogy felismerjük, milyen ez a hazaszeretet! Mély történelmi ismeretre és öntudatra épül. Szent Adalberttől Árpád-házi Szent Kingán át a XX. századi lengyel vértanúkig említette beszédeiben az áldozatvállalás lengyel történelmi hőseit. A hazai tájak, emberek, százados épületek, az anyanyelv és irodalom ismerete és szeretete nagy szavak nélkül is átjárta beszédeit. Látszott rajta, hogy otthon van. A világegyház feje, akinek öt világrész gondjai terhelik lelkét, éppen azért a világé, mert nem kozmopolita, mert nem szakadt el hazájától. Miközben szenved a világ a megosztó és gyilkos, primitív sovinizmusoktól és a hazaszeretetet megmosolygó "modernségtől" is, jó volna megtanulni a józan, hiteles nemzeti öntudatot a "lengyel pápától".

A következő példa is megvilágítja mindezt. A radzymini temetőben imádkozott a Szentatya az 1920-as Varsó elleni bolsevik támadás lengyel hősi halottainak sírjánál. Az összegyűlt hívek kérésére a meghatottságtól el-elcsukló hangon a következő rögtönzött szavakat mondta: "Bár ezen a helyen ékesszólóbb a csend, olykor szükség van szavakra is. Ezeket a szavakat hagyom rátok: tudjátok, hogy 1920 májusában születtem, miközben a bolsevikok Varsó felé nyomultak előre. Ezért születésemtől kezdve nagy adósságot érzek szívemben mindazok iránt, akik akkor felvették a harcot a megszállók ellen és életüket föláldozva győzelmet arattak. Nagy hálával jövök ide, mintegy törlesztve tartozásomat azért, amit tőlük kaptam." Hát ennyire személyes látogatás is volt ez.

A lengyelországi apostoli látogatás harmadik vonása is nagyon megszívlelendő. Nyíltan beszélt a pápa arról, hogy a diktatúra után a rendszerváltozás milyen nehéz évei következtek Lengyelországban is. Természetesen hangoztatta, hogy a gazdasági fejlődésben az ember és nem a tőke érdekeit kell előtérbe helyezni, és vannak erkölcsileg elitélendő vonásai az átalakulásnak. De általában nem a korholás, hanem a biztatás volt szavai kicsengése. Arra intett, hogy a demokráciát tanulni kell, és hogy türelem és áldozatvállalás nélkül nincs lengyel újjászületés. Ahogy mindezek nélkül magyar újjászületés sincs.

Rosdy Pál


Ez az összefoglaló az újság gazdag anyagának csak egy részét tartalmazza. Kérjük, vásárolja a lapot vagy fizessen elő, hogy teljes információban lehessen része!
Előfizetési tudnivalók


Vissza a főlapra

Ezt a honlapot Jalsovszky György http://w3.datanet.hu/~jalso szerkeszti
E-mail: jalso@mail.datanet.hu

Utolsó frissítés: 1999. júl. 2. 22:22