Amikor ezt a Tallózót készítem, hamvazószerda van, a nagyböjt kezdete. Ennek jegyében született II. János Pál pápa megbocsátásról szóló üzenete, amelyet röviden ismertetünk. Ezután Konkoly István szombathelyi megyéspüspök beszámolója következik Vatikánban tett látogatásáról, és ennek kapcsán sok más, a magyarországi katolikus híveket érdeklő kérdésről. Ezt Szentmihályi Szabó Péter publicisztikája követi, majd beszámoló egy különleges orgonahangversenyről.

A keresztények a világ békéjének alakításához az Istennel és embertársakkal való kiengesztelődéssel járulhatnak hozzá - állapítja meg a pápai üzenet. A keresztények nem maradhatnak közömbösek a mai világhelyzetben. A bocsánatkérés és a megbocsátás újfajta kapcsolat lehetőségét teremti meg az emberek között, megszakítva a gyűlölet és bosszú spirálját és a Gonosz láncait. A megbocsátást Jézus parancsa kötelezővé teszi számunkra. Csak a szeretet képes lefegyverezni az ellenfeleket és a harcmezőt a segítő együttműködés helyévé változtatni. Ez a "fegyver" az, amely nemcsak elhallgattatja a gépfegyvereket, de megbékíti a családi konfliktusok és hétköznapi viszályok szembenálló feleit.

Természetesen a békéhez nemcsak megbocsátás, de bocsánatkérés is kell. Ezért is kért ünnepélyesen bocsánatot a Szentatya tavaly nagyböjt első vasárnapján az egyház gyermekeinek a történelem folyamán az emberi méltóságot sértő tetteiért.

A Szentatya nagyböjti adakozásra is biztat: A nagyböjt napjaiban mélyebb jelentősége van az adományoknak, mert nem csak arról van szó, hogy lelkiismeretünk megnyugtatására valamit adunk a feleslegünkből, hanem mintegy magunkat ajánljuk fel a világ nyomorúságának enyhítésére. Sőt, még gazdagabb jelentése az, hogy megszabadít minket a közömbösségtől, mely eltávolít az Istennel és embertestvéreinkkel való közösségtől. (Zenit)

Tizennégy éves püspöki szolgálatom alatt számomra ez volt a harmadik "ad limina" látogatás. Kiutazásunk előtt minden római kongregáció, illetve tanács összefoglaló jelentést kapott a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia azon tagjától, aki a kongregáció szakterületéhez tartozó ügyek hazai felelőse. E jelentéseket a magyar püspökök is megkapták. Mindez elősegítette, hogy a római főhivataloknál konkrét ügyekről, tárgyszerű és közvetlen eszmecsere alakuljon ki, hiszen mindenki alaposan felkészülhetett a beszélgetésekre.

Így például a Szentté avatási Kongregációnál a folyamatban lévő magyar boldoggá, illetve szentté avatási ügyek jelenlegi állásáról részletes tájékoztatást kaptunk. A Szombathelyi Egyházmegye részéről két boldoggá avatási ügyet említettem meg a kongregáció vezetői előtt. Az eisenstadti püspök úr nevében is reményemet fejeztem ki, hogy a közeljövőben megtörténhet Batthyány-Strattmann Lászlónak, a szegények orvosának boldoggá avatása. Tizenkét évvel ezelőtt ugyanis csodás gyógyulás történt az ő közbenjárására. Egy beteg, aki a diagnózis szerint gyógyíthatatlan rákos betegségben (melanoma malignum metastaticum) szenvedett, váratlanul, orvosilag megmagyarázhatatlan módon meggyógyult. Idén teljesül a csodás gyógyulás másik feltétele is: a gyógyult személynek tartósan, legalább tizenkét évig az említett betegségtől mentesnek kell lennie.

A kongregáció vezetői tájékoztattak arról, hogy - mivel a tizenkét év letelt, és a magyar orvosok a közelmúltban hivatalosan igazolták, hogy egykori betegük ma is jó egészségnek örvend - a kijelölt római orvosi bizottság megkezdte a csodás gyógyulás vizsgálatát, melynek befejezése február közepén várható. Ha a római orvoscsoport elfogadja a csoda tényét, a kongregáció teológiai bizottsága jelentést tesz erről a Szentatyának, és kérheti őt, hogy tűzze ki a boldoggá avatás helyét és idejét.

Egyúttal kértem a kongregáció engedélyét, hogy elindíthassam Brenner Jánosnak, egyházmegyénk volt káplánjának boldoggá avatási eljárását. Papunkat hivatása teljesítése közben meggyilkolták. Brenner János buzgó és kiváló lelkipásztor volt, aki különösen is szerette a gyerekeket, és intenzíven foglalkozott az ifjúsággal. Emiatt a régi rendszer hatóságai többször megfenyegették. Ő azonban továbbra is hűségesen végezte szolgálatát. Ezért bosszút álltak rajta. Egy éjjel - ravasz módon - az egyik faluba hívták, hogy lásson el egy beteget. Ő el is indult az Eucharisztiával és a szentkenettel a betegellátásra, de útközben rátámadtak, és 32 késszúrással megölték. A hívek kezdettől fogva vértanúként tisztelték őt, de a hatóságok megtiltották, hogy e véleményüknek hangot adjanak. A rendszerváltozás óta azonban egyének és csoportok is gyakran látogatják a vértanúsága helyén épült kápolnát. A hívek sürgetően kérték a hivatalos boldoggá avatási eljárás megindítását. Az eljárás megkezdéséhez szükséges iratokat átadtam a kongregáció bíboros prefektusának. Ígéretet kaptam, hogy kérvényünkre két hónap múlva megérkezik a kongregáció válasza.

Az Istentiszteleti Kongregáció prefektusa, Medina Esteves Jorge Arturo chilei származású bíboros aziránt érdeklődött, hogyan érvényesülnek a magyar egyházban az Apostoli Szentszék egyházfegyelmi és liturgikus rendelkezései, milyen például a bűnbánattartás gyakorlata. Az Országos Liturgikus Tanács püspök-elnökeként biztosítottam arról, hogy papjaink és híveink tiszteletben tartják az egyéni gyónás kötelezettségét. Közös feloldozás nálunk nem fordul elő, és senki nem gondolja, hogy a mise kezdetén lévő bűnbánati szertartás helyettesítené az egyéni gyónást, illetve feloldozást. A paphiány miatt túlterhelt lelkipásztorainknak azonban kevesebb idejük marad a gyóntatásra. Időnként, főleg adventben, nagyböjtben, jelentősebb plébániai ünnepek alkalmával az esperesi kerületek papjai összefognak, kisegítik egymást - a hívő közösség számára gyónási lehetőséget biztosítanak.

Elmondtuk: az Apostoli Szentszék engedélyét igénybe véve nagy erőfeszítéseket teszünk azért is, hogy a vasárnapi miséket biztosítsuk híveink számára. Ahol ez nem sikerül, ott a plébánosok igénybe veszik a jól képzett, püspöki engedéllyel rendelkező világi lelkipásztori kisegítők közreműködését, akik nálunk az Apostoli Szentszék előírásai szerint végzik szolgálatukat. Erre biztosíték a számukra összeállított liturgikus kézikönyv és az illetékes lelkipásztor felügyelete.

Az Apostoli Szentszék előírásaival kapcsolatban előkerült a húsvéti vigília szertartásának ügye is. A kongregáció vezetése tudja: hazánkban ősi hagyomány a szentsír kialakítása, látogatása és a föltámadási körmenet. Utóbbival kapcsolatban tanácsolta: a hívekkel igyekezzünk megszerettetni a húsvéti vigília új szertartását, de a körmenet azonnali megszüntetését ne erőltessük minden áron.

Befejezésül kértük: a kongregációhoz küldött liturgikus kiadványaink szövegeinek megerősítése rövidebb idő alatt történjék meg. A megerősítés halogatása ugyanis hátráltatja könyveink nyomdai munkálatait. Kérésünk teljesítésére ígéretet kaptunk.

Az "ad limina"' látogatás alkalmával egyénileg is találkozhattam a Szentatyával. Örömmel említettem meg, hogy egyházmegyénk területén született Szent Márton püspök, Mindszenty József bíboros, itt élt és gyógyított Batthyány-Strattmann László is. Az ifjúsági pasztorációval kapcsolatban megemlítettem, hogy a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 1999 adventjén bevezette a katekumenátus intézményét. Erre nagy szükség volt, mert az elmúlt rendszerben többen nem keresztelkedtek meg, a megkereszteltek közül pedig sokan nem kaptak keresztény nevelést és nem részesültek az Eucharisztia és a bérmálás szentségében. Egyházmegyénkben már tíz év óta igyekszünk összegyűjteni a vallásukat nem gyakorló családok fiataljait, és nyolchónapos tanfolyamon készítjük fel őket a beavató szentségek felvételére.

Három szerény ajándékot adtam át a Szentatyának: egy Szent Mártonról szóló könyvet, két CD-lemezt "A magyar egyházzene évszázadai" címmel, ami a szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola Egyházzene Szakának ajándéka volt, és végül átadtam Egyházmegyei zsinatunk alkalmával készített emlékérmünket.

Ezután tisztelettel elköszöntem a Szentatyától. Közvetlensége, megértő és türelmes szeretete szép emlék marad számomra.

Mindenki ismeri Rousseau híres mondását. Az emberiség akkortájt fedezte fel a természet szépségét. Úgy mondják, Svájcban évszázadokig úgy éltek a nyomorult földművesek, hogy egyáltalán nem tartották magukat szerencsésnek, amiért az Alpok között (alatt) élhetnek, s a hófödte bérceket sem tartották szépnek. Aki fázik, annak nyűg és teher a hideg és a hó. Amióta, bő másfél évtizede, hegyen vagy inkább dombon lakom, nem tudok igazán örülni a hónak, mert a hó nálunk azt jelenti, hogy el vagyunk zárva a külvilágtól. A meredek utakon még a szemeteskocsi sem tud feljönni, a (budapesti) földutat nem takarítják, itt aztán télen mindenki önmaga találékonyságára szorul, hogy kihúzza tavaszig. Idén viszont eddig kegyes volt hozzánk a természet, azért fogalmazok így, mert nem igazán tudom, Isten, akit annak idején a kommunisták "természetfelelősnek" tituláltak, valójában mennyire és milyen módon avatkozik bele az általa teremtett világ természeti rendjébe. Nem igazán hisszük Madách látomását, hogy a gép forog, az alkotó pihen - Isten velünk van, bennünk munkál, általunk is cselekszik.

A XVIII. század, az ipari forradalom kőszénbűze és a francia forradalom hamis ígéretei szekularizálták, elvilágiasították Európát. A Természet mintegy Isten helyébe lépett, önálló kultusz, imádat tárgya lett. A piac és a szabad verseny nevében földjüktől, hagyományaiktól, hitüktől megfosztott parasztokból proletárok lettek, akiknek utódai már nagyvárosokban, kősivatagokban nőttek fel, s különösen rossz sor jutott osztályrészül az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamainak egymásra uszításából nincstelenné vált sok-sok milliónak, mely hatalmas néptömeget a Nyugat átengedett a szovjet ateizmusnak, maga is haszonelvű liberális révén.

A kapitalizmus és a szocializmus egymással versengve aknázta ki és tette semmivé a természet pótolhatatlan erőforrásait. Így lettek a magyar erdők szemét-lerakóhelyek, így lettek a magyar templomok jó esetben műemlékek, rossz esetben széthordott romok. Égi királyunk, Jézus Krisztus kétezer éves regnálása csöndes diadalünnep, nyugodt emlékezés minden keresztény számára. Szent István ezer esztendős szellemi-lelki hagyománya egy megharmadolt és elbutított, megfélemlített ország hősies emlékezése jobb és gazdagabb időkre.

Keresztény és magyar, magyar és keresztény - ez lehet sorrendisége miatt vita tárgya, de az nem, hogy a kettő összetartozik. Az 1989-es, félresikerült rendszerváltozás egyik legnagyobb eredménye az, hogy mindez ma megvallható, leírható. De hát leírható, feledhető ötven keserves év? Magyarország sírásói és utódaik köztünk vannak, ragaszkodnak hozzánk, tanítani és szórakoztatni akarnak minket, s "keresztény kurzust" kiáltanak, ha nem kérünk vicceikből és nem értékeljük kabaréjuk humorát.

Rendkívüli élményben volt része a hallgatóságnak 2001. vízkeresztjének estéjén. Olivier Messiaen: La Nativité du Seigneur (Az Úr születése) című orgonaművének - Magyarországon valószínűleg első - teljes előadására került sor. A mű a Mátyás templom immár hagyományos vasárnap esti zenei áhítatsorozatának részeként hangzott el, mely a nagyközönség számára mindenkor ingyenes. Olivier Messiaen (1908-1992) művei magas művészi színvonalon és a mai zenehallgató számára már könnyen befogható módon jelenítik meg az egyház által hirdetett örök igazságokat. Messiaen számos orgonaművét a modern francia misztika gondolatai sugallták. A szerző a XX. századi francia egyházzenei élet meghatározó személyisége. Ezt a művét 1935-ben, 27 éves korában komponálta. A fiatal művész akkor már túl volt a számos díjjal honorált Conservatoire-beli tanulmányain - ahol zeneszerzést Paul Dukas-nál és orgonálást Marcel Dupré-nél tanult. Később, 1942-től a Conservatoire tanára, ahol több neves zeneszerző egyéniséget nevelt. Tanítványa volt többek között Pierre Boulez, Karlheinz Stockhausen és Gergely Ferenc is.

Messiaen művészetére jellemző a mély szimbolizmus, a gregorián dallamformálás és idézés, a rendkívül gazdag ritmusvilág, az egzotikus hangszínek. Műveiben gyakran idézte fel a madarak énekét, akikről így vallott: "A föld lakói között talán a legnagyobb muzsikusok a madarak". Az Úr születése című ciklusa kilenc - Messiaen szavával élve - meditációból áll. A szerző szentírási idézetekkel teszi egyértelművé az egyes tételek tartalmát. "Érzelmek és őszinteség mindenek előtt, de a hallgatóság számára közvetíteni kell a biztos, világos tartalmat" - írta és részletesen ki is fejtette a művel kapcsolatos szándékát, sajátos hármas (teológiai-zenei-hangszeres) megközelítésében.

A Solti György Zeneiskola orgonaszakos növendékei - Hock Bertalan vezetésével - kivétel nélkül biztos technikai tudással, kifejező módon közvetítették a mű mondanivalóját. A Messiaen-nál oly fontos hangszínkezelés, a templom akusztikájának megfelelő regisztráció és az optimális tempóválasztások olyan jól sikerültek, hogy ebben a felkészítő tanár tapasztalatát és helyismeretét sejthetjük. A megértést és ráhangolódást a templom egyik papjának, Varga János atyának ihletett és elmélyült bevezető elmélkedései segítették. Az orgonamuzsika - megszokott művészi hatásán túllépve - így válhatott ez alkalommal valóban felemelő lelki élménnyé.